„Drajkó-Sárosi Kingának sikerült légtornászként megkapaszkodnia a betűk támasztotta üresség és teljesség – egymásnak csak ellentmondani látszó – határmezsgyéin. (...)

A József Attila- és a Pilinszky-hagyomány is megelevenedik a szerző tollán, ahogyan ez például a Világhálóban vagy az Egy Pilinszky-vers negatívja című szövegekben történik. Megejtően szép a Radnótira való emlékezés, sugallva az olvasó számára az Erőltetett menet verselésmódját. Hasonló örömmel ismerjük fel másutt a Szabó Lőrinc-allúziókat, amott pedig Weöres, Tóth Árpád vagy Babits hangját. (...)

Nem kétséges tehát, hogy (...) a Horgász szerencsétlen, a Kávéház, a Merengés költözésről – és még nem kevés vers e kötetben – a mai magyar költészet legjobbjaival rokonítja a szerzőt. Poétikában, stílusban, világképteremtő szándékban egyaránt.

Fűzfa Balázs”

(Részletek a kötet utószavából)