„Sejtelmes, baljóslatú címe van ennek a kötetnek. Csipkerózsika meséjében a tizenharmadik tündér szór végzetes átkot a gyermekre. Az átok beteljesül, de a mese hőse végül mégis megmenekül: a szerelem megváltja.
Ezek a versek gyakran apró, hétköznapi pillanatokat merevítenek nyugtalanító látomássá, vagy szokványos mozdulatsorokban látják meg a sorsmintázatot. Pontos képkivágással mutatják meg, milyenek is vagyunk, milyen az életünk. Az elmúlt évek szorongató atmoszféráját aligha lehetne pontosabban megírni, mint ezekkel a sorokkal: „könyveket daráltak le / és iskolákat zártak be / a gyerekek az óvodában / lélegeztetőgépeset játszottak”.
Az olykor sötét hangulatot azonban éleslátó humor is ellensúlyozza: „Egy férfi Messengeren / Kikericset küldött nekem. / Eszembe jutott Apollinaire... / Maga engem mérgezni mer?!”
A fenti poén a vájt fülű olvasóhoz szól, aki örömmel ismeri fel ebben a költészetben a kortárs magyar szerzők hatását is, és rögtön érzi, hogy Vígh Pistike valahonnan Tolnai Ottó soraiból kóválygott át ide, ahogyan Szabó T. Anna versére is született nagyszerű parafrázis. A groteszk is jelen van, méghozzá ilyen felejthetetlen sorokban: „hajlott hátú kentaurok / ferde szájú hasbeszélők / tikkelő vámpírok / megbuktatok színem előtt”.
Drajkó-Sárosi Kinga éleslátása azt bizonyítja, hogy igenis van megváltás az átok alól. A szerelem, ezt eddig is tudtuk, segít rajtunk. De felébreszthet bennünket tetszhalott álmunkból a tiszta hangú költészet is.”

Tóth Krisztina